Ha valaki fel akar nevelni egy sérült gyereket, akkor fel kell lázadnia a magyar valóság ellen
Verdes Tamás gyógypedagógus, a TASZ és a Kézenfogva Alapítvány egykori munkatársa kiváló cikkben foglalta össze azt, milyen csapdákba sodorja a szülőket, ha sérült gyermeket nevelnek. Ha ma/a héten/ebben a hónapban/idén csak egy cikket... szóval tudják mire gondolok.
És bár a szöveg annyira erős, hogy minden mondatából kiemelt idézetet gyárthatnék, azért idemásolom, Verdes szerint hol is leskelődnek azok a bizonyos csapdák:
- A pénzügyekben.
A kiadások az egekbe szöknek, de nincs időd dolgozni, ezért felélitek a tartalékot, és előbb-utóbb állami segítségre szorultok, szegények lesztek.
- Az emberi kapcsolatokban
Egyre kevesebb emberrel tudod tartani a kapcsolatot, kevesebbet jársz társaságba, elmaradnak a régi barátok. Előfordulhat, hogy alig lépsz ki a lakásból.
- Az alapvető jogokban
A hivatalban megjegyzéseket tesznek, az óvodában megtűrnek, az iskolában elhanyagolnak, az állami juttatásokkal megaláznak, a szociális intézetekben bántalmaznak titeket. Ez mind-mind jogsértés, még ha nem is nevezik őket annak minden esetben.
- Az emberi lélekben
Nem elég, hogy sérült a gyermeked, és ennek a terhét is hordozod napra nap. De a szegénység, a magány és a jogfosztottság miatt sokszor nyomorultnak és számkivetettnek érzed magad, akinek már azért is hálásnak kell lennie, ha a CBA-ban rámosolyog a pénztáros.
Amellett, hogy a cikk gyalázatos képet mutat 2017 Magyarországáról, a magyar államról és annak intézményeiről; a legtöbb hasonló Nagy Kritikától eltérően egy csomó praktikus és előremutató tanáccsal látja el azokat, akik úgy érzik, pusztán azért, mert sérült gyereket nevelnek, összecsapnak a fejük felett a hullámok.